A digitális eszközök gyors térnyerésével párhuzamosan megjelent az igény arra is, hogy okostelefonjainkat, tableteinket, illetve egyéb hordozható készülékeinket biztonságban tudhassuk. Vagy akár egyéb holmijainkat, mint pénztárca, bőrönd vagy kulcstartó. Ebben nagy segítséget jelentenek számunkra azok az eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy nyomon kövessük készülékeink, személyes dolgaink aktuális helyzetét GPS nyomkövető segítségével (pl. Apple Airtag, Samsung Galaxy Smart Tag vagy az okostelefonokon megtalálható Find my Phone applikáció). Ugyanakkor ez a kétségkívül hasznos funkció olyan etikai kérdéseket is felvet, mint például azt, hogy kinek és milyen mértékben adunk engedélyt arra, hogy GPS adatainkhoz hozzáférjen (lássa például azt, hogy hol tartózkodunk éppen).
Korábbi kutatásokból már tudjuk, hogy 3 éves koruktól a gyerekek rendelkeznek olyan elvárásokkal, amelyek szerint nem szabad más tulajdonát használni annak beleegyezése nélkül és 6-8 éves koruk körül ezt már kiterjesztik nemcsak tárgyakra, hanem például ötletekre vagy egyéb, nem fizikális dolgokra is. De vajon mi a helyzet a digitális adatokkal?
Amerikai kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy vajon van-e különbség a gyerekek és a felnőttek között abban, hogy mennyire találják elfogadhatónak azt, hogy mások személyes dolgait nyomon kövessük azok tudtával és beleegyezésével vagy anélkül. Ennél is tágabban érdekelte őket a morális ítéletek meghozatalának fejlődése is, vagyis hogy mikor és hogyan alakul ki az igény a digitális magántulajdonra, illetve ennek tiszteletben tartására.
A kutatás során nyomkövetővel ellátott és sima jelölőként szolgáló gombok elhelyezésének morális helyességéről kellett dönteni a résztvevő gyerekeknek és a felnőtteknek. Megkérdezték tőlük, hogy elfogadható-e, ha mások az ő tulajdonaikra (hátizsák, háziállat, könyök) egy-egy gombot helyeznek (GPS nyomkövetéssel vagy anélkül).
A 4-5 évesek-amíg fizikailag nem értek mások a holmijaikhoz, tehát ők maguk tehették volna a gombot a saját dolgaikra, nem érezték helytelennek a mások által való nyomkövetést. Az erre való érzékenység csak 6-7 éves korban kezd el megjelenni, azonban még a 10 évesek csoportjában is azt az eredményt kapták, hogy nem jelenik meg egyértelműen negatív vagy morálisan helytelen dologként mások tulajdonának GPS-szel történő ellenőrzése.
A kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy a digitális eszköz-és internethasználattal együttjáró tevékenységek (pl. játék vagy fotómegosztás) során saját helyzetünk nyilvánossá tétele milyen megítélés alá esik a felhasználók életkora alapján. Láthattuk, hogy ha a nyomon követés nem jelent szükségszerűen fizikális kapcsolatot az objektummal, tehát nem teszünk a készülékre semmit fizikailag, a gyerekek nem érzékelik problémának a helyzetük megosztását, sőt, a 4-7 éves korosztály kifejezetten pozitívnak értékelte a tárgyak helyzetének nyomon követését. A felnőttekéhez hasonló válaszok, mint például a benne rejlő veszély érzékelése vagy a morális aggályok megfogalmazása gyerekeknél nem jelentek meg. Ők inkább fogalmaztak meg előnyöket azzal kapcsolatban, hogy egy tárgy helyzetét nyomon kövessük (pl. könnyebb megtalálni, ha elvész), mint a felnőttek és nem voltak tisztában azokkal a negatívumokkal, amellyel az illetéktelenek által történő nyomon követés járhat. Ennek tudatában érdemes figyelnünk arra, hogy a gyermekünk által használt mobilapplikációknál letiltsuk például a helyadatok küldését, mert a gyerekek még 10 éves koruk körül, amikor már jórészt önállóan használják a digitális eszközöket sincsenek tudatában a naplózás esetleges negatív következményeinek.
Forrás: https://srcd.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/cdev.12826