A gyerekek érzelmi/viselkedési problémái már a korai életévekben is megmutatkozhatnak. Vannak olyan tünetek, amelyek kifelé nyilvánulnak meg, és elsősorban a környezet számára zavaróak, pl. túlzott mozgékonyság, impulzivitás, figyelemzavar, agresszivitás – ezeket szokták externalizációs tüneteknek nevezni. Más tünetek kevésbé látványosak, inkább a gyermeknek okoznak szenvedést és állandó belső küzdelmet, feszültséget jelentenek, pl. szorongás, depresszív tünetek – ezeket internalizációs tüneteknek hívják.

A kutatók már korábban megfigyelték, hogy a szülő fokozott digitális eszközhasználata összefüggést mutat az elégtelen szülő-gyerek interakcióval, mivel elvonja a szülő figyelmét a gyermekkel való közös tevékenységtől. Az Egyesült Államok két kutatója, McDaniel és Radesky (2018)(1) arra is kíváncsiak voltak, hogy vajon a szülők digitális eszközhasználati szokásai mutatnak-e összefüggést az 1-5 éves gyermekeik érzelmi/viselkedési problémáival is. Azt vizsgálták, hogy a szülő problémás digitális eszközhasználata (pl. nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy ellenőrizze a kijelzőt, túl sokat használja az eszközt stb.) összefügg-e a szülő-gyerek közös tevékenységek megszakításával és hogy vajon mindez együttjár-e a gyermek externalizációs és internalizációs érzelmi/viselkedési problémáival.

anya mobilozik, kisgyerek háttérben homokozik

Hosszútávú kutatásukban 1-5 éves gyermeket nevelő, különböző társadalmi és gazdasági hátterű szülőpárokat kérdeztek (összesen 170-et) a saját digitális eszközhasználati szokásaikról (a gyermekkel való közös tevékenységek során és általánosan) és gyermekük érzelmi/viselkedési problémáiról. A következő eredményeket kapták:

- az anyai és apai problémás digitális eszközhasználat a szülő és gyermek közötti közös tevékenységek megzavarásához vezet

- az anyai problémás digitális eszközhasználat esetén nagyobb a valószínűsége, hogy a gyermek érzelmi/viselkedési problémát mutat

Meglepő módon az apák által jelzett saját problémás digitális eszközhasználat és a gyermek érzelmi/viselkedési problémája között nem mutatkozott összefüggés. Ezt a kutatók több módon próbálták értelmezni, pl. lehet, hogy az apák kevésbé megbízható módon adtak információt arról, hogy az apa-gyermek közös aktivitás során mennyit és hogyan használják a digitális eszközüket. Egy másik magyarázat lehet az, hogy a gyerekek az apák és anyák jelenlétében eltérő módon szabályozhatják érzelmeiket és viselkedésüket. De az is elképzelhető, hogy egész egyszerűen arról van szó, hogy a gyerekek több időt töltenek az anyjukkal, emiatt ők nagyobb eséllyel érzékelik az anya-gyermek együttlétek alatt a digitális eszközök zavaró hatását.

Bárhogyan is van, a kutatás eredménye felhívja a figyelmet, hogy noha a szülők digitális eszközhasználati szokásai és a gyermek érzelmi/viselkedési problémái között nem feltétlenül közvetlen és egyirányú a kapcsolat (ennek pontosítását később a szerzőpáros szintén elvégezte (2)), szülőként

mindenképpen érdemes eltennünk a mobilunkat, ha a gyermekünkkel együtt csinálunk valamit, hiszen nem tudunk úgy figyelni és megfelelően reagálni a gyerekünkre. Utóbbi pedig nagyon fontos szerepet játszik a gyermekek társas-érzelmi fejlődésében.

Források:

(1) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5681450/

(2) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6185759/

Kép forrása: parentology.com