A kutatás célja
Számos kutatás szerint a korai és túlzott TV-nézés később hiperaktivitáshoz vezethet. Fordítva is igaz: az izgő-mozgó gyerekeknek éberségi szintjük fenntartásához folyamatos ingerlésre van szükségük, ezért hajlamosabbak többet nézni/használni a pörgős, színes, ingergazdag videókat és videójátékokat. Továbbá szüleiknek is nagy segítséget jelentenek ezek az eszközök abban, hogy lekössék gyermeküket.
Ez a kétirányú kapcsolat a társas problémák esetében is megfigyelhető: a visszahúzódó, elszigetelt gyerekek hajlamosak túlzásba vinni a kütyüzést. A virtuális világ menedéket jelenthet nekik a fájdalmas tapasztalatokat nyújtó társas világ elől. A magányos kütyüzés azonban csak növeli az elszigetelődésüket. A társas problémák és a kütyüzés tehát - úgy tűnik - szintén oda-vissza hatnak egymásra.
Azonban eddig szinte kizárólag a régebbi média (főként a TV) használatának összefüggését vizsgálták a különböző viselkedésproblémákkal (pl. hiperaktivitás, depresszió, társas problémák), pedig manapság a gyerekek egyre fiatalabb korban és egyre többet használják a modernebb eszközöket, a tabletet és a mobilt. Különösen hiányoznak a mobil-használat és a viselkedésproblémák alakulását hosszabb távon nyomon követő vizsgálatok. Pedig nagyon fontosak az ilyen kutatások, mert ezek alapján tudjuk megmondani, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás - azaz a viselkedésprobléma vagy a mobilozás.
Kutatócsoportunk, az Alfa Generáció Labor, igyekezett pótolni ezt a hiányt. Ovis (4-6 éves) gyerekek szüleit kerestük meg, hogy töltsenek ki egy kérdőívet gyermekük mobil/tablet használatára, valamint viselkedésproblémaira (pl. hiperaktivitás, kortárskapcsolati problémák) vonatkozóan. Majd 3 év múlva (amikor a gyerekek 7-9 évesek voltak) újra kitöltettük a szülőkkel a kérdőíveket.
Azt találtuk, hogy az óvodáskori hiperaktivitás mértéke előre jelezte az iskoláskori mobilozás mennyiségét, vagyis minél nyüzsgőbb egy gyerek óvodáskorban, annál többet kütyüzik kisiskoláskorban. Ez azzal magyarázható, hogy az ilyen gyerekek lekötéséhez a szüleik is sokkal inkább használnak digitális eszközöket, illetve maguk a gyerekek is keresik az ingerdús, intenzív tartalmakat.
Az óvodáskori mobilhasználat mennyisége azonban nem jelezte előre a kisiskoláskori hiperaktivitás mértékét. Ebből arra következtethetünk, hogy a kiskori mobilozás nem vezet hiperaktivitáshoz, szemben pl. a TV nézéssel. De óvatosan kell értelmeznünk ezt az eredményt, az összefüggés hiánya ugyanis adódhat pl. az alacsony elemszámból (mindössze száz szülő töltötte ki másodszor is a kérdőívet), vagy más tényezőkből, és egy korábbi kutatásban a mienkkel ellentétes eredményre jutottak. Mindezek ellenére továbbra is azt ajánljuk, hogy gyermekkori kütyüzést érdemes keretek közé szorítani, és megválogatni, hogy milyen játékkal/applikációval tölt időt a gyermek a mobilon/tableten.
Vizsgálatunkban ezen kívül azt találtuk, hogy a társas problémákkal küzdő gyerekek többet mobiloznak - de ez csak egy időpontban mérve, iskoláskorban igaz. Nem találtunk időbeli egymásra következést (pl., hogy a kiskori mobilozás későbbi társas problémákhoz vezet, vagy fordítva), az ok-okozat kérdése tehát nem tisztázott, és valószínű, hogy kétirányú összefüggés áll fenn: se a tyúk, se a tojás nem volt előbb…
Publikáció:
Konok, V., & Szőke, R. (2022). Longitudinal Associations of Children’s Hyperactivity/Inattention, Peer Relationship Problems and Mobile Device Use. Sustainability, 14(14), 8845. https://doi.org/10.3390/su14148845
