A COVID óta az online tanulás egyre nagyobb teret hódít, nem mindegy azonban, hogy ez milyen formában történik. De Felice (2022) és munkatársai kutatásukban azt vizsgálták, hogy egy videóhívás során – vagyis élő kapcsolatban – jegyeznek-e meg több mindent a tanulók, vagy akkor amikor egy korábban rögzített felvételt néznek meg. Továbbá azt is vizsgálták, az számít-e, hogy mennyit látnak a másik emberből: látják-e az arcát is vagy például csak a kezét. A kutatásban 41 felnőtt (18-35 év közöttiek) vett részt, akik különféle ismeretlen tárgyakról tanultak meg érdekességeket a vizsgálat során.
Az eredmények szerint az élő videóhívásból több mindent jegyeztek meg a résztvevők, mint mikor csak felvételt láttak a tanításról. A videóhívás során az is segítette a tanulást, ha látták a tanár arcát a résztvevők. Ez az eredmény azt erősíti, hogy a társas hatások még az online térben is érvényesülnek, és a két ember közti interakció létrejötte, a közös figyelmi helyzet az információk megtartásának is kedvez.
Ugyanakkor mikor egy előre felvett videót néztek meg a résztvevők, jobban emlékeztek, ha kevesebbet láttak a tanárból. Vagyis a társas ingerek itt is felkeltették a tanulók figyelmét, de valódi kapcsolat híján ez inkább csak elterelte figyelmüket magáról a tanulásról, és nem segítette azt.
Az online kapcsolattartás, és azon belül az online oktatás is egy viszonylag új jelenség, sokat kell még kísérletezni, hogy milyen formában tud jól működni. A COVID helyzet miatt óriási előrelépés történt ezen a területen. Sokak életében a pandémia elmúltával sem ért véget az online munkamód, érdemes tehát mind oktatóként, mind tanulóként törekedni arra, hogy a legjobb formában történjen a virtuális tudásátadás.
Az eredeti cikk (angol nyelven) itt érhető el:
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0960982221011593