A háttérben szóló tévé passzív befogadása, illetve a szórakoztató műsorok aktív nézése különösen károsan hat a gyermekek nyelvi, írás- és olvasási készségeire.
Gyakori jelenség, hogy az otthoni tevékenységeket a bekapcsolva hagyott televízió hangja kíséri, vagy hogy a szülők kihasználják az önálló játékidőt a TV előtti lazításra. Noha azt már kimutatták, hogy a túlzott képernyőhasználat negatívan hat a gyermekek nyelvi és írás-olvasási készségeire, az további vizsgálatokat igényel, hogy a médiafogyasztás mely jellemzői károsak ezen készségekre, és ezek milyen módon kapcsolódnak össze.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt javasolja, hogy a két éven felüli gyermekek legfeljebb napi 1-2 órát üljenek képernyő előtt, ám ez az időtartam valójában jóval magasabb, és a becslések még csak nem is foglalják magukba a “háttértelevíziózást”, azt a jelenséget, amikor nem gyermekeknek szóló műsor megy abban a szobában, ahol a gyermek is tartózkodik.
Andrew D. Ribner és munkatársai (2020) 2009-ben 3-7 éves gyermekek szüleit kérdezték meg telefonon a gyerekük egy teljes napjának részleteiről, nyelvi, írás- és olvasási, illetve önszabályozási készségeiről (nézték például a hiperaktivitást, a figyelmi nehézségeket, és a célorientált, rugalmas viselkedést). A kutatók az egyenként 50 perces, 922 beszámolóból összeállított amerikai reprezentatív mintán a felmért készségek és a médiahasználat kontextusa, tartalma közötti összefüggéseket vizsgálták. Azaz, hogy hogyan befolyásolja a gyermekek iskolakészültségét az, hogy mit és hogyan hallanak/ látnak a tévéadásból.
Azt találták, hogy a háttérben szóló tévé passzív befogadása, illetve a szórakoztató műsorok (például: SpongyaBob Kockanadrág) aktív nézése különösen károsan hat a gyermekek nyelvi, írás- és olvasási készségeire. Az ismeretterjesztő, fejlesztő tartalmat (például: Szezám utca vagy Dóra, a felfedező) sugárzó tévézéssel kapcsolatban nem találtak káros összefüggést a tanulmány szerzői.
A megfelelően érett önszabályozási készségek, például a figyelem fenntartásának képessége, szükségesek ahhoz, hogy a gyerek el tudja sajátítani például az írás és olvasás készségét, vagy más, iskolába lépéshez szükséges készségeket. Azonban, ha a szülő digitális eszközt használ a gyermeke társaságában, az megzavarja az együttlétüket például úgy, hogy a szülő később reagál gyermekének. Ezt a jelenséget technoferenciának nevezzük. A gyermek önszabályozása pedig a szülő-gyermek társas helyzetekben fejlődik, így, ha azokat megzavarja a háttértelevíziózás, akkor ez közvetetten kihat az iskolakészültségi készségek fejlődésére is.
Fontos megjegyezni, hogy a mért készségek és a médiafogyasztási szokások közötti kapcsolatok erősebbek lehetnek a leírtaknál, hiszen a felmérés 2009-es adatokra támaszkodik, és azóta a képernyőalapú eszközök jóval könnyebben elérhetőek.
Ezek alapján a gyermekek környezetében érdemes kikapcsolnunk azokat a képernyőket, amelyeket éppen senki sem néz, ha pedig közösen televíziózna a család, válasszunk a koruknak megfelelő oktatási célú műsort, amiről célszerű beszélgetnünk is velük.
Hivatkozás:
Ribner, A.D., Barr, R.F. & Nichols, D.L. (2021). Background media use is negatively related to language and literacy skills: indirect effects of self-regulation. Pediatr Res 89, 1523–1529. https://doi.org/10.1038/s41390-020-1004-5