A fantasztikus tartalmak nézése negatívan befolyásolja a gyerekek viselkedésgátló képességét, pl. önkontrollját, míg az azokkal való aktív játék vagy a valós tartalmak pozitív hatással vannak erre a képességre.
A “fantasy”, azaz fantasztikus mesefilmek és játékok olyan elemeket tartalmaznak, amelyek a valóságban nem léteznek. Fantasztikus elemek lehetnek például varázslatos lények, vagy olyan karakterátalakulások, amelyek fizikailag lehetetlenek. Ezek a valóságától eltérő élményeket nyújtanak, és megterhelhetik, vagy zavart okozhatnak a gyerekek gondolkodásában, önkontrolljában.
Egy 2018-ban született kutatás (Li és mtsai., 2018) arra a kérdésre kereste a választ, hogy a fantasztikus vagy a valós videójátékokkal való játszás, illetve azok puszta nézése miként hat a gyerekek viselkedésgátló képességére.
A viselkedésgátlás az a képességünk, mellyel szabályozzuk gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket. Ilyen például az önkontroll, hogy ne reagáljunk azonnal, gondolkodás nélkül egy helyzetben, vagy a figyelem fenntartásának képessége, mellyel ki tudjuk zárni a minket zavaró tényezőket. Ez egy kulcsfontosságú készségünk, és a gyerekek fokozatosan sajátítják el a fejlődésük során.
A kísérlet során 4-6 éves gyerekeket vizsgáltak különböző helyzetekben. Az első csoport egy videójátékkal játszott, a második pedig csak videón nézte, ahogy valaki más játszik a játékkal. A játéknak és videónak a tartalma kétféle lehetett: vagy fantasztikus volt, vagy valóságos.
A kísérlet előtt és után mérték a gyerekek agyi aktivitását a játék vagy a videónézés alatt egy oxigénszint-mérővel (fNIRS), ugyanis az agyban fokozott terhelés esetén megnövekszik az oxigénfelhasználás.
Emellett a kísérlet előtt és után felvettek a gyerekekkel egy viselkedésgátlást mérő tesztet. A klasszikus gátlást mérő tesztben a résztvevőknek bizonyos ingerekre kellett reagálniuk, míg másokra nem. Utóbbi esetben gátolniuk kellett a viselkedésüket. A gyerekeknek elefántos és tigrises képeket mutattak véletlenszerűen egymás után, és amikor az elefántot látták, meg kellett nyomniuk egy gombot, amikor pedig a tigrist látták, nem reagálhattak.
A kutatók azt találták, hogy azok a gyerekek, akik a fantasztikus játékokat csak nézték a videókon, rosszabbul teljesítettek az önszabályozást igénylő feladatban. Emellett az oxigénfelhasználásuk is megnövekedett azokhoz a gyerekekhez képest, akik játszhattak is vele.
A valós tartalmak esetében a kutatók videónézést követően nem találtak negatív hatást az önszabályozásra, ellenben mind a játszó, mind a videót néző csoportban jobban teljesítettek a gyerekek. Ennek egyik oka az lehet, hogy az ismert valós eseményeket könnyen feldolgozzák a gyerekek akkor is, ha csak nézik, de nem játszanak vele.
A kutatási eredmények egy lehetséges magyarázata, hogy a fantasztikus tartalmak puszta megtekintése nagyobb erőfeszítést igényel, a nagyobb erőfeszítés pedig zavart okoz a gátló funkciókban. A negatív hatás csökkenthető, ha a tartalom megismerhető egy interaktív játék által, ugyanis így a fantasztikus tartalom valóságosabbá válhat, és kevésbé zavarja meg a gyerekek önkontrollját.
Felhasznált irodalom: Li, H., Subrahmanyam, K., Bai, X., Xie, X., & Liu, T. (2018). Viewing Fantastical Events Versus Touching Fantastical Events: Short‐Term Effects on Children's Inhibitory Control. Child development, 89(1), 48-57.