A digitális eszközök használata ma már szinte elvárásként jelentkezik az oktatásban, de sok a kérdés akörül, hogy valóban jótékonyak-e ezek az eszközök. Bali Cintiát mindig is érdekelte, hogy hogyan lehetne izgalmasabbá és eredményesebbé tenni a tanulást, és hogy milyen módszerrel lehetne támogatni azoknak a gyerekeknek a mindennapjait, akik tanulási nehézségekkel küzdenek. Most éppen ezért a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének tanársegédjeként digitális eszközhasználattal kapcsolatos kutatásokat végez. A pszichológust egy interjú keretein belül arról kérdeztük, hogy miként lehet előnyösen beépíteni a tanulási és tanítási folyamatokba az okoseszközöket.
“A fő kérdésünk az, hogy a gyerekek/diákok hogyan dolgoznak fel információt egy ilyen ingergazdag digitális környezetben. A legtöbb oktatási céllal használt digitális eszköz vagy alkalmazás a multimédia-tanulás elméletére épít, tehát arra, hogy ha több érzékszerven keresztül jut el hozzánk ugyanaz az információ, akkor könnyebben tanulunk. Ennek hátterében többek között a magasabb bevonódás áll. Fontos kérdés ugyanakkor az, hogy milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy ez a hatás valóban érvényesüljön. Például kérdés, hogy mennyi információt tudunk egyszerre feldolgozni? Elterelik-e a figyelmet a megjelenő képek, hanghatások, vagy játékos elemek? Vannak-e egyéni különbségek ebben? Feltételezzük, hogy akik eleve nehezebben tartják fenn a figyelmi fókuszt, jobban elterelhetőek, amikor párhuzamosan több információ éri őket a digitális eszközökön keresztül. Ez a tanulás rovására mehet.” - vázolta Cintia a problémakört.
A pszichológus korábbi óvodapedagógiai tanulmányai során szembesült azzal, hogy az interaktív mesekönyv alkalmazásoknak alapvetően pozitív volt a megítélése a gyerekek és a pedagógusok körében is, de az is gyorsan kiderült, hogy nagyon sokfélék, emiatt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy pozitív hatással vannak az ismeretszerzésre. Cintiában ekkor merült fel a kérdés, hogy vajon milyen egy jó alkalmazás, lehetnek-e előnyösek akár tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek számára.
Cintia és kutatótársai vizsgálataikat általában úgy végzik, hogy hagyományos vagy multimédiás formában mutatnak be tananyagot, majd kérdésekkel mérik, mire emlékeznek a résztvevők. Emellett kognitív feladatokat is használnak a munkamemória és a figyelem vizsgálatára. Kutatásaik az óvodás kortól egészen az egyetemistákig terjednek. A kisebbeknél interaktív elektronikus könyveket alkalmaznak, amelyek vizuális és hangalapú elemeket, valamint érintőképernyővel aktiválható animációkat tartalmaznak. Ezeknél külön vizsgálják, hogyan befolyásolja az interakció a tanulást. A nagyobbaknál egyszerűbb multimédiás prezentációkat használnak.
Eredményeik kimutatták, hogy a multimédiás tartalmak és az interaktív funkciók minden korcsoportban javítják a tanulási teljesítményt, de a feldolgozásuk nem független az egyéni kognitív folyamatoktól. Ez azt jelenti, hogy
azok, akik nehezen összpontosítják a figyelmüket, elterelhetőbbek, ők a kortársaikhoz képest kevésbé tanulnak hatékonyan, amikor multimédiás elemek vagy interaktív funkciók is jelen vannak.
Cintia kiemelte, hogy “a multimédia alapú tanulás egy fantasztikus lehetőség. Izgalmasabbá teszi a tananyagot, jobban bevonja a diákokat, fokozza a motivációt és valóban támogatja a hatékonyabb ismeretszerzést, de ehhez megfontoltan kell használni. Ha nem vesszük figyelembe a célcsoport életkori sajátosságait, vagy az egyéni különbségek szerepét, akkor könnyen megterhelővé válhat a multimédiás tartalmak befogadása, ami pont az ellenkező hatást fogja kiváltani.”
Jó hír, hogy van megoldás a problémára. “Ha az elhangzó információ mellett csak egy-egy más modalitású (pl. vizuális) elem van jelen, akkor nem terheljük túl a gyerekek/diákok befogadóképességét. Az interaktív funkciók pedig segítik a különböző érzékszervi modalitású információk összekapcsolását, ha vizuálisan megjelöljük a helyüket a képernyőn. A jelölések ugyanis segíthetik a figyelmi fókusz fenntartását. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor figyelmi problémák esetén is jól teljesítenek a gyerekek/diákok a digitális segédeszközökkel való tanulás során.”
Mit tegyenek a szülők, főleg akkor, ha tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeik vannak?
“Mértékletesség, ez a kulcsfogalom.” - hangsúlyozza Cintia. “A multimédiás tartalmak minőségét és mennyiségét érdemes figyelembe venni. Ne legyen túlstimuláló, kevés, de a tartalom szempontjából annál nagyobb jelentőséggel bíró multimédiás tartalmat vagy interaktív funkciót tartalmazzon. Az interaktív funkciók kapcsolódjanak a témához, szolgálják a bevonódást. Akár bevált pedagógiai módszerekre is építhetnek. Például a visszajelzés típusú interaktív funkciók a saját vizsgálatinkban is hatékonynak bizonyultak. Tehát elsősorban ezeket érdemes kiválasztani.”
Ahogy a pszichológus is belátja, a megfelelő applikáció kiválasztása nem könnyű feladat, hiszen az oktatási alkalmazások jelentik az egyik vezető ágazatot az alkalmazások piacán. De ez csak még inkább felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos a szülők szerepe a megfelelő tartalom kiválasztásában.
Bali Cintia és munkatársai kapcsolódó tanulmánya az alábbi linken érhető el: https://doi.org/10.1016/j.heliyon.2023.e12899