A képernyőhasználat nem sorolható egyszerűen a jó vagy rossz kategóriába – de megtaníthatjuk gyermekeinket arra, hogy tudatosan válasszanak tartalmakat, amelyek hitelesek és megbízható információkat tartalmaznak.
Blogbejegyzésünk a béres.hu oldalon megjelent cikkünk újraközlése.
A digitális eszközök már nem csupán részei, hanem formálói is a mindennapi életnek – különösen igaz ez a legfiatalabbakra, az úgynevezett Alfa generáció tagjaira, akik már egy teljesen digitalizált világba születtek. A gyerekek és a képernyőhasználat kérdése tehát nem csupán nevelési, hanem társadalmi kérdés is lett: hogyan készítsük fel a gyerekeket a digitális világra úgy, hogy közben ne veszítsék el kapcsolatukat a valódival?
A digitalizáció ma már nem választás kérdése – adottság
Az Alfa generáció (vagyis a 2010 után született gyerekek) tagjai olyan világban nőnek fel, ahol a digitális jelenlét nem extra, hanem alapelvárás. A képernyő – legyen az tableté, okostelefoné, laptopé vagy okostévéé –nemcsak a szórakozás, hanem a tanulás, a kommunikáció és az információszerzés eszköze is. Ha jól, mértéktartóan, ellenőrizve használjuk ezeket, akkor nem „rosszak”, csupán új csatornát jelentenek, amelyen hasznos tartalmak is átadhatók. Fontos, hogy megfelelően szűrjük a digitális tartalmakat, és ugyanakkor gondoskodjunk arról is, hogy a gyermekek mindennapjaiban továbbra is jelen legyenek az offline élmények – a szabad mozgás, az olvasás öröme és a személyes beszélgetések.
A képernyőhasználat előnyei – ha okosan alkalmazzuk:
- Oktatás és készségfejlesztés: A megfelelő digitális tartalmak fejlesztik a vizuális gondolkodást, a nyelvi készségeket, a logikai gondolkodást és akár az empátiát is.
- Elérhetőség és esélyegyenlőség: Egy jól megválasztott applikáció vagy online tananyag segíthet felzárkózni a tanulásban.
- Kapcsolattartás és kreativitás: A gyerekek könnyedén tarthatják a kapcsolatot távol élő nagyszülőkkel, barátokkal, és saját tartalmakat (rajzokat, videókat, meséket) is létrehozhatnak.
A digitalizáció hátrányai – ha kontroll nélkül élünk vele:
- Függőség: A képernyőhasználat olyan jutalmazó mechanizmusokat aktivál, amelyek függőséghez vezethetnek. Ez megnehezíti a figyelem fenntartását, növeli a frusztrációt, és akár alvászavarokat okozhat.
- Szociális elszigetelődés: A túlzott online jelenlét elveheti a valódi, személyes kapcsolatok kialakításának lehetőségét.
- Fizikai következmények: Mozgáshiány, testtartási problémák, szemfáradtság vagy akár elhízás is együtt járhat a túl sok képernyő előtt töltött idővel.
- Tartalomveszélyek: Az online tér nem mindig gyerekbarát. Megfelelő szülői szűrés és felügyelet nélkül a gyerekek káros, életkoruknak nem megfelelő tartalmakhoz is hozzájuthatnak.
„A digitális eszközök előnyei és kockázatai életkoronként változnak, ezek hatását jelenleg is kutatják" – mondja Szőke Rebeka pszichológus (ELTE, Alfa Generáció Labor). – "Az egyértelmű, hogy a gyerekek első három éve kiemelten érzékeny időszaknak számít, ilyenkor sok mozgásra, felfedezésre és kölcsönös társas kapcsolódásra van szükségük az egészséges agyi fejlődéshez. Amikor egy kisgyerek „kütyüzik”, akkor nem mozog, nem kommunikál, viszont audiovizuálisan sokszor túl intenzív tartalmat kap. Az óvodás és kisiskolás gyerekek esetében rövid távon úgy tűnhet, hogy a képernyőzés mind a gyerekek, mind a szülők számára előnyös, mivel a gyerekek élvezik, megnyugszanak tőle, és amíg nézik, a szülők elvégezhetik például a házimunkát. Hosszú távon azonban a képernyőzés komoly negatív hatással lehet a gyerekek nyelvi képességeire, önszabályozásukra, figyelmükre, iskolai eredményeikre és társas készségeikre. Kiskamasz korban a gyerekek egyre önállóbbak, például már egyedül közlekednek. Sokszor ilyenkor kapják meg az első telefonjukat. Így tartani tudják a kapcsolatot szüleikkel, barátaikkal, tanulnak vele, segíti őket a közlekedésben, zenét hallgatnak rajta. Azonban ha nem kapnak megfelelő támogatást az eszköz kiegyensúlyozott használatához, valószínű, hogy előbb-utóbb találkoznak annak veszélyeivel is, beleértve a fizikai kockázatokat (mozgásszegény életmód, látásproblémák, alvászavarok), a függőséget, a cyberbullyingot, a közösségi média negatív hatásait (hangulatzavar, testképzavar), az impulzivitás növekedését, a frusztrációtűrés romlását és a manipulációt.”
Szerencsére egyre több nemzetközi ajánlás születik, mely segítségére lehet a gyerekekkel foglalkozó szakembereknek és a szülőknek. Ilyen például a WHO (World Health Organization) iránymutatása, mely szerint kétéves kor alatt egyáltalán nem ajánlott a kicsiknek a képernyőzés, ovis korban pedig maximum napi fél óra képernyőidő javasolt. „Fontos, hogy megtapasztalják, hogy az igazán értékes élményeket nem egyedül vagy a képernyő előtt szerzik, hanem valódi kapcsolatok és közös élmények által” – teszi hozzá Szőke Rebeka.
Középút: az egészséges digitális egyensúly
A cél tehát nem az, hogy kizárjuk a képernyőt a gyerekek életéből – hanem az, hogy megtanítsuk használni azt tudatosan és egészséges módon. Néhány irányelv segíthet ebben:
- Korhatárhoz illő tartalom: mindig válasszunk életkoruknak megfelelő alkalmazásokat, játékokat, videókat!
- A képernyőidő szabályozása: kisiskolás korban legfeljebb napi egy óra az ajánlott képernyőidő – természetesen nem egyhuzamban.
- Közös képernyőidő: nézzünk együtt videókat, játszunk együtt digitális játékokat – így beszélgetésre is alkalmat adunk.
- Offline tevékenységek támogatása: minden online tevékenységnek legyen offline párja is: mozgás, társasjáték, közös főzés vagy alkotás.
- Digitális szabályok közös kialakítása: a gyerekek ismerik az eszközöket, de a szülők adják a kereteket. Legyenek közösen kialakított, követhető szabályok!
Digitális nevelés – a jövő egyik legfontosabb készsége
A digitális világ nem ellenség, de nem is nevel önmagától. A jövő gyermekeinek nem az lesz a legnagyobb kihívás, hogy megtanulják kezelni a különféle eszközöket, hanem az, hogy megtanulják uralni őket, és ne engedjék, hogy azok uralják őket. Ebben pedig mi, felnőttek vagyunk a példaképeik. A függőség valós veszély, de az Alfa generációnak már egy digitális világra kell felkészülnie.