A képernyőhasználat hatással van az óvodások képzelőerejére. A képekkel illusztrált hagyományos mese támogatja a képzelőerőt, míg az animációs film nem.
A történetmesélés a gyermek fejlődésének kulcsfontosságú eleme: erősíti az érzelmi intelligenciát és a szülő-gyerek kötődést, elősegíti a nyelvi készségek fejlődését, valamint hozzájárul az érzelmi megértés, a kreativitás és a képzelőerő kibontakozásához. A kreativitás az emberi gondolkodás egyik kulcsfontosságú aspektusa, mely során a múlt tapasztalatait újra alkotjuk, ezáltal új ötletek születhetnek. Ennek a folyamatnak kulcsfontosságú eleme a képzelőerő, mely során gondolatban képeket hozunk létre olyan dolgokról, amik nincsenek jelen. A képzelőerő számos fontos készség, például a tervezés és problémamegoldás alapjául szolgál a gyermekkorban.
Az 1960-as években a hagyományos mesék szerepét egyre inkább átvették a televíziós rajzfilmek, majd a digitális eszközök megjelenésével még elterjedtebbé váltak a képernyőn fogyasztható mesék, amik sok szempontból eltérnek az olvasottaktól. Az elektronikus könyvek és videós tartalmak gyorsan váltakozó képeket, animációkat és hanghatásokat tartalmaznak, így sokkal intenzívebbek, mint a mesekönyvek. Ilyenkor a gyerekek nem annyira használják a képzelőerejüket és fantáziájukat, hiszen már kész képeket látnak. Emellett a digitális mesék fogyasztása gyakran magányos tevékenységgé válik (hiszen nincs szükség arra, hogy a szülő olvassa fel a mesét), ezáltal csökkentheti a társas-kognitív készségek fejlődését is. Külső támogatás hiányában a gyerekek kevesebb lehetőséget kapnak az önálló gondolkodásra és a kreativitás kibontakoztatására. Más kutatók szerint az erősen vizualizált tartalmak képesek inspirálni a gyerekek képzelőerejét. Erre leginkább az olyan interaktív, oktató jellegű digitális tartalmak képesek, mint például a Minecraft, amelyek pozitív hatással lehetnek a képzelőerő fejlődésére.
A képzelőerő és a digitális eszközhasználat összefüggésének vizsgálatára egy német kutatócsoport óvodásokkal készített felmérést. Azt vizsgálták, hogy a gyerekek képernyőhasználata (mire -, mennyit – és hogyan) hatással van-e a két évvel későbbi képzelőerejükre. Utóbbi méréséhez a gyerekeknek két tárgyat kellett elképzelniük, majd eldönteniük, hogy melyikre jellemzőbb egy adott tulajdonság (például: mi fényesebb, egy trombita vagy egy hegedű?). A kutatók azt találták, hogy azok a gyerekek, akik több médiatartalmat fogyasztottak, két évvel később rosszabbul teljesítettek a képzelőerőt mérő feladatban.
Nem mindegy, van-e szülő “a képben”
A digitális és olvasott mesék kreativitásra gyakorolt hatását az Alfa Generáció Labornál is vizsgáljuk. Feltérképezzük, hogy a mese társas kontextusa (a szülő olvassa-e a mesét vagy egy idegen hangján szól felvételről) és a történet vizualizációs intenzitása (mennyi animációt vagy képet tartalmaz) hogyan befolyásolja a hat-hétéves gyerekek képzelőerejét és kreativitását rögtön a mese után.
A kísérletben először felmértük a gyermekek kreativitását és képzelőerejét, ezután a gyerekek meghallgattak, megnéztek egy 4-6 perces mesét egy tableten, majd ismét felmértük a gyerekek kreativitását különböző módszerekkel (például szokatlan használati módokat kellett kitalálni mindennapi tárgyakhoz, befejezni egy megkezdett rajzot…). A gyerekek hatféle mesetípus valamelyikét kapták: ezek különböztek a vizualizáció mértékében és a társas kontextusban.
A kutatásban azt találtuk, hogy a képekkel illusztrált mese támogatta, fejlesztette a képzelőerőt, míg az animációs film és a kép nélküli történet nem, illetve a szülői jelenlét támogató hatással volt a rajzban megmutatkozó kreativitásra, de a szülő nélkül nézett vagy hallott mesének nem volt ilyen pozitív hatása.
Sok múlik a felnőtteken
Bár a kutatásban a rövidtávú, azonnali hatásokat figyeltük meg, feltételezhető, hogy hosszú távon is hasonló eredményekre jutnánk. Kutatásunk szerint a legtöbb digitális mese fogyasztási szokás (animált mesék nézése, szövegfelolvasási funkcióval rendelkező e-bookok) inkább gátolják a gyermekek kreativitását és képzelőerejét.
Azonban ha a szülő aktívan részt vesz a mesenézésben, -olvasásban, és a történet vizuális megjelenítése visszafogott – függetlenül attól, hogy hagyományos mesekönyvből vagy digitális felületen olvassák a mesét -, az segítheti a kreativitás és képzelőerő kibontakozását.
Cikkünk a Gyerekszoba oldalára készült írásunk átdolgozott újraközlése (szerző: Szőke Rebeka).