A túlzásba vitt képernyőhasználat gyakran jelentheti, hogy a gyermek valamilyen stresszes élethelyzettel próbál megbirkózni. A kedvezőtlen gyermekkori élmények összefüggésben állhatnak a túlzott internetezéssel.
Egy 2025-ös amerikai tanulmányban a kedvezőtlen és pozitív gyermekkori élmények, valamint a digitális médiahasználat összefüggéseit vizsgálták a kutatók. A több mint 50 000, 6–17 éves amerikai gyermeket vizsgáló kutatás szerint közel minden harmadik gyermek naponta legalább négy órát tölt digitális médiával az iskolai feladatokon kívül, ami jóval meghaladja a javasolt napi két órát. A túlzott képernyőhasználat gyakran nem puszta szokás, hanem a stresszel való megküzdés jele.
A kutatás kimutatta, hogy azok a gyermekek, akik több kedvezőtlen gyermekkori élményt éltek át (például szülői válást, anyagi nehézségeket, családon belüli mentális betegséget, szerhasználatot vagy erőszakot), lényegesen nagyobb eséllyel használták túlzott mértékben a digitális médiát. Négy vagy több ilyen élmény esetén a magas képernyőidő esélye mintegy 67%-kal nőtt. A sokat képernyőző gyermekek ritkábban számoltak be olyan pozitív gyermekkori élményekről, mint a támogató gondviselő, biztonságos környezet megléte, vagy rendszeres iskolán kívüli tevékenységek űzése.
A digitális világ gyakran menekülést jelent egy bizonytalan vagy stresszes élethelyzetből, ugyanakkor a túlzott használat összefüggésbe hozható alvászavarokkal, rosszabb tanulmányi eredményekkel és alacsonyabb életelégedettséggel.
A tanulmány szerint ezért érdemes a magas képernyőidőt jelzésként kezelni, és nemcsak szabályozni, hanem megérteni a mögöttes okokat.
Biztató eredmény, hogy a pozitív élmények védő hatásúak lehetnek. Azok a nehézségeket átélt gyermekek, akik részt vettek iskolán kívüli programokban, önkénteskedtek vagy volt mentoruk, kevésbé voltak hajlamosak a túlzott képernyőhasználatra. A figyelmes, kapcsolódást kialakító gondviselő és a támogató családi környezet szintén csökkentette a kockázatot.
Ezeknek a pozitív élményeknek nem kell költségesnek lenniük: sport, zene, szakkörök, egy megbízható felnőtt vagy egy biztonságos közösségi tér is sokat számíthat.
Szülőknek ajánlott lépések:
- törekvés napi két óránál kevesebb képernyőidőre (iskolai feladatokon túl),
- eszközmentes esti rutinok és közös étkezések,
- iskolán kívüli szórakoztató tevékenységek támogatása,
- szükség esetén szakemberek (gyermekorvos, iskolai tanácsadó) bevonása,
- (szerkesztői kiegészítés): minél többet beszélgetni a gyermekkel. A hatékony segítő beszélgetéshez a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány gyűjteményét ajánljuk (kézikönyvek, e-learning anyagok).
A képernyőidő kezelése nemcsak korlátozás kérdése, hanem annak biztosítása, hogy a gyermek életében elegendő támogató, pozitív élmény legyen, amely mellett a digitális média nem megküzdési eszköz, hanem kiegészítő tevékenység, ami egyensúlyban van.
Forrás: Crouch, E., Shapiro, C., Boswell, E. et al. Adverse Childhood Experiences, Positive Childhood Experiences, and Digital Media Use among Children and Adolescents in the United States. Journ Child Adol Trauma (2025). https://doi.org/10.1007/s40653-025-00785-z