Játékok a szülő-gyermek interakció tükrében: hagyományos vagy inkább elektronikus?

2021.04.28.

Az elmúlt 30-40 évben megfigyelhető az a tendencia, hogy a gyerekek játékra fordított ideje egyre csökken. Különösen igaz ez a hagyományos játékokra, amelyek helyét gyakran átveszi a tévénézés, valamint a különféle elektronikus szórakoztató eszközök (mobilok, tabletek, játékkonzolok stb.) használata. Ez a tipegők esetében sincs másként, ők már beleszületnek az elektronikus eszközök világába és rengeteg játékgyártó cég célozza meg kifejezetten ezt a korcsoportot (az elemmel működő apró műanyagfiguráktól a zenélő és világító bébitabletig rendkívül széles kínálatból válogathatunk).

Gyermekkorban a játék kiemelt fontosságú az olyan készségek fejlődése szempontjából, mint a gondolkodás, az érzelemszabályozás és a különféle társas készségek, de hozzájárul mind a fizikai, mind pedig a pszichés egészség fenntartásához is. Jellemző, hogy minél kisebb a gyermek, annál kevésbé tud egyedül játszani, ezért csecsemő és tipegőkorban a szülő mint játszótárs szerepe rendkívül fontos. Az első életév során a babák leginkább a szülő-gyermek interakció során fedezik fel az alapvető érzelemkifejezéseket, ismerkednek a saját testükkel és az őket körülvevő tárgyakkal, amelyeket gyakran a szájukba is vesznek. A második életévben a gyerekek már kezdenek szimbolikus játékokat játszani (pl. játékbaba megitatása) és gyakran eljátszanak a kortársaikkal vagy a testvéreikkel egymás mellett, azonban ebben a korban még a szülőt részesítik előnyben játszótársként. (Kutatások alapján többet és kreatívabban is játszanak, ha tapasztalt játszótársuk van.)

A szülő-gyermek interakció során a játék gyakran a közös figyelmi fókusz szerepét tölti be, célt ad a gyerek felfedezési vágyának és a tanulást is szolgálja. A közös játék során sokszor jelenik meg az a négy dimenzió, amelyet az egészséges pszichés fejlődés feltételének tartanak: elfogadó, támogató, meleg légkör; alkalmazkodás a gyermek képességeihez és érdeklődéséhez, odafigyelés és érzelmi válaszkészség; a felfedezés és az önállóság támogatása, bátorítás; beszélgetéssel és játékkal biztosítani a gondolkodás és a társas készségek fejlődését. Kanadai kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan jelenik meg ez a négy dimenzió a szülő-gyerek interakció során akkor, ha hagyományos, illetve ha elektronikus játékkal játszanak a résztvevők. 25 gyermek-szülő párnak 1-1 szett játékot adtak, mindegyikből volt elektronikus és hagyományos változat is, és mindkét szettel játszottak a párosok 10-15 percet. (A hagyományos játékok: egy gyermekkönyv, egy fa formabedobó doboz és egy farm szett emberrel, állatokkal és egy pajtával. Az elektronikus játékok: egy elektronikus könyv, ahol a gyereknek meg kellett keresnie különféle képeket az oldalakon, a játék pedig jelezte, hogy helyes vagy helytelen a válasz; egy elektronikus formabedobó doboz, amely világított, zenélt és megnevezte a gyerek által (helyesen) bedobott formát; valamint három zenélő, világító és kerekeken guruló műanyag állat). A vizsgálatban részt vevő gyerekek életkora 16 és 24,5 hónap között volt.

A következő eredményeket kapták:

  • az elektronikus játékokkal való játék során:

    • jelentősen kevesebb pozitív interakciót lehetett megfigyelni, amelyek főleg a szülői válaszkészséget és a gyermek biztatását, “foglalkoztatását” érintették
    • mind a szülő, mind a gyermek kevesebbet beszéltek, a legtöbb hangot a játékok adták ki -a “gyermeknyelv” gyakorlatilag hiányzott
    • hiába adott instrukciókat az elektronikus könyv a gyerekeknek, ha az anya nem ismételte el a feladatot, a gyerekek nem csinálták meg
    • a szimbolikus játék ideje lecsökkent, a gyerekek kevésbé kreatívabban játszottak az elektronikus játékokkal, továbbá az anyák is alkalmazkodni igyekeztek a zenélő állatkák beépített funkcióihoz és kevesebbet szólaltatták meg az állatokat saját maguk
    • jelentősen csökkent a bátorítás a játék alatt és több irányítás, szabályozás történt a szülő részéről, hogy a gyerekek “helyesen” használják az adott játékot.

Az eredményekből látható, hogy (főleg) kora gyermekkorban az elektronikus játékok csökkentik a felek közötti kommunikációt, a kreativitást a játékhasználatra vonatkozóan és a szülő alkalmazkodását is a gyerek képességeihez (inkább a játék által támasztott követelmények dominálnak). Azért, hogy ennek elejét vegyük, érdemes csecsemő-és tipegőkorban a hagyományos játékokat előnyben részesíteni az elektronikusakkal szemben, a későbbiekben pedig, amikor a gyerek már nagyobb, alaposan megválogatni, hogy milyen digitális játékokkal játszhat és ennek időbeli korlátot szabni, hogy a klasszikus játékok se szoruljanak ki a gyerek életéből.



Forrás: https://www.researchgate.net/publication/257045653_Playing_with_technology_Mother-toddler_interaction_scores_lower_during_play_with_electronic_toys

Sütik
Ez a weboldal sütiket (cookie) használ a felhasználói élmény fokozása érdekében.