A játszótéri megfigyelések szerint azok a szülők jobban tudnak érzelmileg kapcsolódni a gyermekeikhez és éberebbek a veszélyhelyzetekre, akik otthon vagy legalábbis a táskájukban hagyják a mobiljukat.

Egy korábbi cikkünkben már bemutattunk egy kutatást, ahol egy valós helyzetben, egy gyorsétteremben figyelték meg kutatók, hogy a mobil milyen mértékben szól bele a szülő-gyerek kapcsolatba. Mostani cikkünk egy másik hétköznapi helyzeten alapuló kutatást mutat be, itt egy játszótéren mérték fel, hogyan viselkednek a szülők, ha a közelükben van a mobiljuk, és mindez hogyan változtatja meg a játszótéri közös élményt a gyermekkel.

A kutatás során összesen 60 család játszótéri viselkedését vizsgálták különböző szempontok szerint (pl. szülő elérhetősége, mobil jelenléte szülőnél/gyereknél, fizikai távolság kettejük között stb.). A megfigyelések szerint a szülők 78%-a legalább egyszer elővette a mobilját, és átlagosan 10 percet töltött az eszközzel (pl. üzenetet írt vagy csak “húzkodta” a képernyőt) játszótéri ottléte alatt. A gyerekek erre vagy nem reagáltak, vagy elkezdtek provokatívan viselkedni, hogy visszanyerjék a szülők figyelmét.

A kutatók azt is vizsgálták, hogy a szülők mennyire vonódnak be gyermekük játszótéri élményébe. A megfigyelések alapján három kategóriát lehetett felállítani:

  1. A nagy mértékben bevonódó szülők (27%) általában részt vettek a gyermek játékában, de ha nem, akkor is szorosan követték gyermekük aktivitását, reagáltak a gyermek pozitív és negatív élményeire
  2. A megosztott figyelmű szülők (48%) bár igyekeztek együtt játszani és figyelni gyermekükre, eközben gyakran kütyüztek is, vagyis oda-vissza váltogatták a figyelmüket a gyermek és a kütyü közt. Ez azt eredményezte, hogy késve reagáltak a gyermek viselkedésére, és szemkontaktust sem vettek fel igazán a gyermekkel.
  3. A kis mértékben bevonódó szülők (25%) legtöbbször teljes mértékben elmerültek a telefonjukba és csak néha pillantottak fel, hogy ellenőrizzék gyermeküket. Ők nem igazán vették észre, hogy gyermekükkel éppen történt valami, akár pozitív, akár negatív esemény.

A kutatók szerint a szülők kütyüzése egyrészt biztonsági okokból problémás, ugyanis a kütyüző szülők gyakran nem vagy csak késve reagáltak, ha a gyermek valamilyen veszélyhelyzetbe került. Másrészt a kütyüzés érzelmileg is eltávolította a szülőt a gyermektől, hiszen hiába volt jelen vele fizikailag, nem tudott a gyermekre ráhangolódni, reagálni az örömére/bánatára.

Az anya a mobilját nézi miközben gyermeke a játszótéren sétál.

Cikk (angolul): https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/2050157919846916

Kép forrása: www.freepik.com