A gyermekek egyre fiatalabban használják az okoseszközöket egyszerűbb játékokra, videó- és mesenézésre. Felmerül a kérdés, hogy vajon a digitális mesekönyvek audiovizuális tartalmai hogyan befolyásolják a gyerekek olvasási élményét, megértését. Számít, hogy milyen gazdagon, milyen céllal illusztrált a tartalom?
A digitális mesekönyveket képi elemei többfajta célt szolgálhatnak. Egyes animációk illusztrációi a történetszál követését támogatják. Ezek sokféle formát ölthetnek, például kameramozgással irányíthatják az olvasó figyelmét, vagy dinamikusan megjeleníthetik a szöveget/ cselekményt. Más multimédiás (több kommunikációs csatornát, pl.: szöveget, hangot, mozgóképet egyszerre használó) elemek lehetnek kevésbé relevánsak a cselekmény szempontjából, vagy akár olyanok, amelyek egyáltalán nem illenek a mese mondanivalójához. Ezek megzavarhatják a gyermek megértését, bevonódását a történetbe. Végül olyan elemek is vannak, amelyek nem térnek el kifejezetten a történetszáltól, de nem is céljuk azokat megtámogatni. Az ilyen animációk sokszor az illusztrációk részleteire irányulnak.
Egy friss, 2024-ben megjelent kutatásban az alábbi kérdéseket vizsgálták 86 óvodáskorú gyerek körében:
- Vajon eltérő hatással van a történet megértésére az, hogy a digitális mesekönyv animációja a történetszál elemeire, vagy pedig a történet illusztrációjának részleteire fókuszál, esetleg nincs is animáció?
- Vajon máshogy ítélik-e meg a gyerekek a történet élvezhetőségét annak függvényében, hogy milyen funkciójú az animáció/ van-e egyáltalán animáció?
- Vajon az eltérő méretű szókinccsel rendelkező gyerekekre más hatékonysággal hatnak ezek az animációk?
Két különböző nehézségű történetet használtak a kutatásban: a Hamupipőkét (Cinderella: A Nosy Crow Fairy Tale, Nosy Crow Limited, 2016) és a “Léggömböket” (angolul érhető el: Where Do Balloons Go?, Auryn, Inc., 2013). A Hamupipőke nyelvezetében nehezebb, animációkban is gazdagabb, mint a Léggömbök. Mindkét meséből 3-3 verziót készítettek: 1) amiben az animációk a történetszálra irányultak, 2) amiben az illusztrációk részleteire, 3) illetve amiben nem volt animáció.
Egy, a történetszálra irányuló multimédiás elem például azt jeleníti meg, ahogyan Hamupipőke mostohatestvére éppen felpróbálja az üvegcipőt, és azt mondja, “Ez a cipő kicsi!”, miközben a mesében is éppen az hangzik el, hogy a testvér igyekszik felvenni a cipőt, de az nem jó rá. Az illusztráció részletére fókuszáló animáció pedig például az, amikor a bálteremben, ahol Hamupipőke és a herceg táncolnak, megcsillan a csillár, ezzel ráirányítva az olvasó/néző figyelmét a kastély grandiózusságára.
A kutatók a gyerekek szókincsét előzetesen felmérték (Woodcock-Johnson III. Tests of Achievement teszttel). A történet megértését egy olyan kérdéssorral vizsgálták, amely 8, nyitott végű kérdést tartalmazott. A digitális mesekönyvek élvezhetőségét pedig úgy mérték fel, hogy az óvodás gyerekeknek egy 4-pontos Likert-skála alapján kellett megválaszolniuk, hogy mennyire tetszett nekik a mese, ajánlanák-e a barátaiknak, illetve tetszett-e nekik, hogy Ipad-en hallgatták a történeteket.
Az eredmények azt mutatták, hogy a nehezebb mesekönyv (Hamupipőke) esetében nem volt szignifikáns különbség a megértésben aközött, hogy melyik animált verzióját látták a mesének a gyerekek, viszont az egyáltalán nem animált történet esetében jelentősen jobb volt a megértés, mint az illusztráció részletére fókuszáló animációval készített verzió esetében. Utóbbi eredmény a könnyebb (Léggömbök) mese esetében is kimutatható volt. Azonban a Léggömbök esetében az is látható volt, hogy a történetszálra fókuszáló animációk szignifikánsan magasabb megértéshez vezettek, mint az illusztráció részletére fókuszáló animációk.
A nehezebb történet esetében azok a magas szókincsű gyerekek, akik a történetszálra fókuszáló animációt tartalmazó mesét látták, jobb megértést produkáltak, mint azok a magas szókincsú gyerekek, akik az illusztráció részletére fókuszáló animációval készült Hamupipőke mesét. Viszont az alacsonyabb szókincsű gyerekek akkor produkáltak jobb megértést a nehezebb történet esetében, amikor egyáltalán nem volt animáció. A könnyebb történet esetében nem volt kimutatható összefüggés a szókincs és az animáció fajtája között a megértésre vonatkozóan. Egyik mese élvezhetőségére sem volt hatással az, hogy volt-e egyáltalán, vagy hogy mire fókuszált az animáció, sem az, hogy milyen szintű szókinccsel rendelkeztek a gyerekek.
A kutatás alapján elmondható, hogy nem minden multimédiás elem segíti a kisgyerekek történetértését. A könnyebb történetek esetében a limitált számú, történetszálra fókuszáló animációk segítik a megértést, de nehezebb történet esetében csak akkor, ha a gyermek magas szókinccsel rendelkezik. Azok az elemek, amelyek az illusztráció részleteire irányulnak, megzavarhatják a megértést.
Azaz, “a kevesebb több” elvet követve érdemes olyan digitális mesekönyveket választanunk az óvodás gyermekek számára, amelyekben korlátolt számú, a történetszálra fókuszáló animációkkal illusztrálják a mesét, és választáskor érdemes figyelembe vennünk a gyermek szókincsét is.
Forrás: Son, S.-H. C., and Butcher, K. R. (2024) Effects of varied multimedia animations in digital storybooks: A randomised controlled trial with preschoolers. Journal of Research in Reading, https://doi.org/10.1111/1467-9817.12452.