Akkor tudsz hatékonyan ellenállni a pániknak a sokkoló hírek özönében, ha átélve nehéz érzéseidet, bizonyos távolságot tudsz azoktól kialakítani. Ebben segíthet, ha időnként eltávolodsz az internet világától és keresed az olyan természetes megerősítőket, mint a mozgás, beszélgetés és segítségnyújtás.

Az internet segít tájékozódni a szomszédunkban dúló háborús eseményekről, hogy kellő információ birtokában megfelelően viszonyuljunk a helyzethez. Szerencsére az online tér abban is segítséget nyújt, hogy a gyermekeinknek hogyan érdemes a háborúról beszélni.[1][2] A közösségi oldalak azonban kéretlenül is ontják ránk a híreket. A sokkoló képek és a gyakran hatásvadász szövegek „beégnek” agyunkba, ami bénító érzéssel boríthat el minket.

háborús hírek okozta pánik

Teljesen normális, hogy hatnak ránk a külső események. De különbség van aközött, hogy megéljük a rossz érzéseinket és aközött, hogy ezek pánikszerű módon irányítanak minket. Ez utóbbi ugyanis megakadályozza, hogy reálisan gondolkodjunk és a körülöttünk lévőket is bátorítsuk.

Mit tudunk tenni, hogy a félelem és tehetetlenség érzés ne borítson el minket? Összeszedtünk néhány szempontot, amire érdemes odafigyelni. Ezek egy része viszonylag egyszerűen megvalósítható, másik részük tudatosabb odafigyelést és nagyobb energiaráfordítást igényel.

De mindenképpen önmagunk és környezetünk javát szolgálja, ha még nehéz helyzetekben sem hagyjuk, hogy érzelmeink vezéreljenek, hanem tudatos értékeink mentén igyekszünk élni.

Próbáljunk minél teljesebb képet kialakítani és az aktuális eseményeket abban elhelyezni! Amikor elözönlenek minket a háborús hírek, ez hajlamosít arra, hogy észlelésünk beszűküljön és már másra ne is figyeljünk. Ha folyamatosan ezeket a képeket és híreket látjuk-halljuk, torzítva kezdjük észlelni a világot. Felnagyítódik bennünk a negatív események előfordulási arányának, közelségének és közvetlen fenyegetettségének érzete. Fontos, hogy az aktuális történések nyomon követése mellett, tudatosan vegyük észre azt is, hogy ezzel párhuzamosan továbbra is léteznek pozitív, szeretetteljes, a biztonságunkat szolgáló események, gesztusok.

Értékeljük a mindennapok örömöt jelentő apróságait és őrizzük meg a jóba vetett reményünket! Töltsünk együtt időt szeretteinkkel és lássuk meg azt is, amikor emberek összefognak, segítenek, jót tesznek egymással ezekben a nehéz időkben is!

Tájékozódjunk megfelelő forrásokból és igyekezzünk kritikusan gondolkodni az elméletgyártásokkal szemben! Sajnos a szomszédban zajló háború kapcsán is napvilágot látnak álhírek, manipulált fotók, érzelmeket felkorbácsoló elméletek, amelyek a pánikkeltést szolgálják csupán és nem a reális tájékoztatást. Ezek nem is mindig tudatos megtévesztések, egy részük abból a lélektani mechanizmusból fakad, hogy bizonytalanság idején próbáljuk kitölteni az információhiány okozta űrt és megmagyarázni a nehezen érthetőt. Fontos, hogy lehetőleg több forrásból informálódjunk, ne higgyük el rögtön, amit látunk és hallunk.

Cselekedjünk aktívan, segítsünk, ahogy tudunk! A rászorulók helyzetének átélése, a másoknak való segítés eltereli saját magunkról a figyelmet.

Miközben másokra összepontosítunk és a javukat szolgáljuk, olyan pozitív érzéseket élhetünk át, amelyek csökkentik a szorongást és aggodalmat.

Kapcsoljuk le az agyunkat a közösségi oldalakról! Mozogjunk, alkossunk, ápoljuk az emberi kapcsolatainkat! A közösségi oldalaktól érdemes időről-időre eltávolodni, az agyunkat más, megnyugtató, kikapcsolódást és örömöt jelentő - akár közösen végzett - tevékenységekkel (pl. mozgás, filmnézés, zenehallgatás) felfrissíteni. Ezek a természetes stresszkezelő stratégiák segítenek a feszültség levezetésében, és az energetizáló, örömöt nyújtó hormonok felszabadításában. A beszélgetés, játék és humor a legnehezebb időkben is a szorongásoldás legjobb módszerei.

Folytassuk a mindennapi rutint! A mindennapi, megszokott tevékenységeink folytatása biztonságérzetet nyújt, mert közben átélhetjük azt is, hogy kezünkben tartjuk a dolgainkat, befolyásolni tudjuk a közvetlenül velünk történteket.

Merjük megélni nehéz érzéseinket, de teremtsünk bizonyos távolságot tőlük! Fontos, hogy ne próbáljuk a negatív érzéseinket elnyomni, adjunk teret ezek megélésére. Beszéljük ki magunkból azokat, vagy ha erre esetleg nincs is lehetőségünk, akkor is tudatosítsuk ezeket magunkban. Sírni is lehet nyugodtan. De a mindennapokban teremtsünk ezektől bizonyos távolságot, amiben a fent felsoroltak is segíthetnek.

Hogyan beszéljünk a gyerekeknek a háborúról:

[1]https://mindsetpszichologia.hu/hogyan-beszeljunk-a-gyerekekkel-a-haborurol

[2]https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/31487/mit_mondjunk_a_gyereknek_a_haborurol

Felhasznált források:

https://mpt.hu/a-tarsasagrol/szervezet/szekciok/katasztrofapszichologiai-szekcio/az_ukran_orosz_valsag_menekultjeinek_segitseg/

https://www.penzcentrum.hu/egeszseg/20220225/rengeteg-magyar-retteg-most-az-ukran-haboru-miatt-igy-elozheto-meg-a-totalis-lelki-osszeomlas-1122374

https://www.psychologytoday.com/us/blog/get-out-your-mind/202004/six-psychological-steps-take-in-corona

https://www.psycom.net/iwar.1.html