Ha a fiatalok sokféle valódi játékossal kommunikálnak WoWozás közben, az erősítheti a társas készségeiket, és csökkentheti a magányosságukat.
Az online térre gyakran úgy tekintünk, mint ami elveszi az időt a valódi társas kapcsolatoktól. A kutatások eredményei azonban ennél összetettebb képet mutatnak: a digitális tevékenységek hatása attól is függ, hogy mit csinál egy kamasz az interneten, és milyen szociális kapcsolatokra tesz szert online jelenléte során.
Vajon a World of Warcraft (WoW) használata összefügg a serdülők társas kompetenciájával és magányosságával? Erre a kérdésre keresték a választ Visser és munkatársai 2013-ban. Bár a WoW talán egy korábbi generáció körében volt igazán népszerű online szerepjáték, a kutatás eredményei most is aktuálisak a mai internetes játékokra vonatkozóan.
Hogyan zajlott a kutatás?
789, 11 és 20 év közötti középiskolás vett részt a kutatásban. Közülük 241-en játszottak a World of Warcrafttal, 548-an pedig nem. A résztvevőkkel kérdőíveket vettek fel, amelyekkel azt mérték fel, hogy
- mennyire érzik magukat társas helyzetekben magabiztosnak,
- mennyire érzik magukat magányosnak,
- a játék során mennyire különböző emberekkel kommunikálnak,
- illetve mennyire kísérleteznek különféle identitásokkal WoWozás közben.
Mit mutatnak a kutatás eredményei?
Önmagában az, hogy valaki játszott-e World of Warcrafttal, nem mutatott összefüggést sem a társas készségekkel, sem a magányossággal. Azaz, az eredmények alapján
az online játék nem feltétlen szigeteli el a fiatalokat a valódi kapcsolatoktól, és a szociális készségeik sem lesznek pusztán attól rosszabbak, hogy sokat játszanak.
A kutatók azt is megvizsgálták, mi történik játék közben.
Azt találták, hogy erősebb társas készségeik voltak azoknak a fiataloknak, akik a WoW-ban sokféle játékossal kerültek kapcsolatba. Ok-okozati összefüggést azonban nem mutattak ki, így meglehet, hogy az online kommunikáció olyan serdülőket vonz inkább, akik már rendelkeznek bizonyos fokú szociális kompetenciával.
Hasonló összefüggésre mutattak rá a magányossággal kapcsolatban: a változatos kommunikációs partnerek száma alacsonyabb magányossággal járt együtt. Érdekes azonban, hogy azok a fiatalok, akik hajlamosabbak voltak online identitásukkal kísérletezni, magasabb fokú magányosságról számoltak be, mint azok, akik önmagukat adták játék közben. A szerzők szerint ennek az lehet az oka, hogy egy olyan játékban, mint a WoW, az identitással való kísérletezés inkább a sikeres játék stratégiai eszköze lehet, nem pedig a társas fejlődésé, ellentétben más, kifejezetten szociális online platformokkal.
Miért fontos ez szülőként?
Bár az online játékokkal kapcsolatban gyakoriak az aggodalmak, a kutatás eredményei szerint a WoW-játék önmagában nem vezet társas elszigetelődéshez vagy a szociális készségek romlásához.
Ezért hát a szülők számára talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy „Mennyit játszik?”, hanem hogy:
„Mit csinál közben, kikkel kapcsolódik, és milyen szerepet tölt be a játék az életében?”
Az online és offline világ ugyanis nem feltétlenül két egymást kizáró tér. Egy online játék lehet pusztán passzív időtöltés, de lehet olyan közeg is, ahol a fiatal másokkal kommunikál, együttműködik és különböző társas helyzetekben próbálhatja ki magát. A kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a digitális tevékenységek társas hatásait érdemes nemcsak a képernyő előtt töltött idő, hanem a kapcsolódás minősége és változatossága mentén is értékelni.
Fontosnak tartjuk hozzáfűzni azt is, hogy éppen azért, mert az interneten bárki kiadhatja magát akárkinek, vigyázni kell azokkal a felhasználókkal, akik visszaélhetnek a fiatalok bizalmával.
Forrás: Visser, M., Antheunis, M. L., & Schouten, A. P. (2013). Online communication and social well‐being: How playing World of Warcraft affects players' social competence and loneliness. Journal of Applied Social Psychology, 43(7), 1508–1517.