A kisgyerek-influenszerek világa számos aggasztó kérdést vet fel a szülő-gyerek kapcsolat, a gyermek identitása, az adatvédelem és a fizetett együttműködések kezelése kapcsán.
Egy texasi kisfiú 2015-ben 3 évesen kérte meg édesanyját, hogy tegyen ki egy videót róla a YouTube-ra. Mára több mint 40 millió követője van a csatornájának. A kidfluenszerek (gyerek influenszerek) tartalmai sokszor abból állnak, hogy új játékokat csomagolnak ki, márkás ruhákat viselnek, és különféle ételeket, édességeket kóstolnak meg a videókban, mindezért cserébe pedig anyagi vagy tárgyi ellenszolgáltatást kapnak. Nem véletlen, hogy sok gyermek (és akár szülő) számára csábító ez az út, azonban számos árnyoldala van, ha ilyen módon mosódik össze a játék és a munka közötti határ.
Mire voltak kíváncsiak a kutatók?
Egy 2024-ben publikált belga–holland kutatás (Van den Abeele és mtsai, 2024) célja az volt, hogy megértsék, hogyan alakul ki a gyerekek online “hitelessége” (vagyis az a benyomás, hogy a közösségi médiás profil a gyerek valódi személyiségét mutatja), és ebben milyen szerepet játszanak a szülők, a követők és az együttműködő márkák.
A kutatók 19 anya–gyerek páros külön-külön felvett mélyinterjúit elemezték. A 7–12 éves mikroinfluenszer gyerekek Hollandiából, Belgiumból és az Egyesült Királyságból származtak.
Mi derült ki a kutatásból?
1. A profilt valójában az anya irányítja, nem a gyerek.
A kutatásban részt vevő gyerekek gyakorlatilag csak “szereplők” a saját csatornájukon: ők pózolnak, de a tartalom elkészítése, az együttműködői egyeztetések és a követőkkel való kommunikáció is az anyák kezében van. A kutatók ezt “momager” (mom=anya + manager) szerepnek nevezik.
Sok szülő nyilatkozta, hogy ők maguk döntenek arról, mit posztolnak, és nem a közönség kedvéért csinálják az egészet. Azonban megmutatkozott, hogy az anyák rendszeresen és tudatosan figyelik a statisztikákat, hogy lássák, mi tetszik igazán a követőknek, és ez alapján alakítják a tartalmat, sokszor akkor is, ha a gyermeknek semmi kedve hozzá.
2. Szülői hitelesség-paradoxon.
A gyerekek jellemzően azt állították, hogy nem érzik nyomás alatt magukat, és önként csinálják az influenszerkedést, a szülők pedig kifejezetten frusztráltan reagáltak, ha valaki azt sugallta, hogy kihasználják a gyereküket, mondván, inkább fordítva van: a gyerek kéri őket a tartalomgyártásra.
Azonban a beszélgetések során több ellentmondás is felszínre került:
Egy anya azt mondta, hiányozna neki, ha a lánya egyszer csak abbahagyná az egészet. A gyermek megérezheti, mennyire fontos ez a szülőnek, és emiatt akár a saját kedve ellenére is folytathatja.
Az egyik 11 éves lány pedig először úgy nyilatkozott, hogy nem érzi nyomás alatt magát, majd később megosztotta, hogy édesanyja rendszeresen kéri őt, hogy gyakorolja a mosolyát és a testtartását a tükör előtt, emiatt mára már el is szokott a spontán mosolygástól.
3. Adatvédelmi paradoxon.
A kutatásban részt vevő szülők minél inkább nyitottabbak szeretnének lenni a követőik felé (hitelesség = népszerűség), miközben félnek a kockázatoktól. Szinte minden megkérdezett anya (egy kivétellel) került már kapcsolatba pedofilokkal, akik üzeneteket, képeket küldtek azzal a szándékkal, hogy a gyerek lássa azokat, ne a szülő.
A szerzők a jogi szabályozási hiányosságokra is felhívják a figyelmet: a szülőkre bízzák a gyerek védelmét, miközben épp a szülői érdek (népszerűség, bevétel) állhat szemben a gyerek érdekeivel.
Több szülő arról is beszélt, hogy belső küzdelmet él át amiatt, hogy vajon a gyerek felnőttként hibáztatni fogja-e majd őket a mostani döntésekért.
4. Márkákkal szembeni átláthatatlanság.
A szülők gyakran nem jelölik megfelelően a szponzorált tartalmakat, sőt előfordult, hogy a márka kifejezetten megkérte őket, hogy ne jelezzék a fizetett együttműködést. A gyerekek emellett olyan termékeket is promózhatnak, amiket valójában nem szeretnek, mert nem akarják negatív kritikával illetni az “ingyen kapott ajándékot”.
Mit üzen a kutatás a szülőknek?
A kutatók szerint a szülők felelőssége kulcsfontosságú abban, hogyan alakul gyermekük online képe, éppen ezért fontos lenne, hogy alapos ismeretük legyen a rövid és hosszú távú következményeiről annak, ha gyereküknek megengedik az influenszerkedést. A szerzők olyan gyakorlati eszközök és segédanyagok kidolgozását javasolják, amelyek eligazítják a szülőket a jogi és etikai kérdésekben, és ösztönzik őket arra, hogy felelősségteljesen, saját maguk is betartsák az irányadó normákat.
Forrás: Van den Abeele, E., Hudders, L., & Vanwesenbeeck, I. (2025). Managing authenticity in a kidfluencers’ world: A qualitative study with kidfluencers and their parents. New Media & Society, 27(6), 3240-3263. https://doi.org/10.1177/14614448231222558